KISFIÚÚÚÚ!!!
Az ultrahangos vizsgálaton először fel sem fogtam… A doki mondta, hogy ott vannak a kezei, a lábai és még valami… na, mi? Kukija van a pici szentemnek!
Amikor kisétáltam a kórházból és elkezdtem telefonon hívogatni a férjem, a nagyszülőket és a barátokat – akik mind majd kiugrottak a bőrükből a boldogságtól -, akkor kezdett bennem tudatosodni, hogy kisfiúnk lesz. És azóta határtalanul boldog vagyok!
Most már értem, hogy miért volt az a hetekig tartó hányinger és szűnni nem akaró fejfájás az elmúlt pár hónapban. Egy ízig-vérig pasi növekszik a pocakomban! Élni nem lehet nélkülük, de az életet nem könnyítik meg.
Most sajnos Rékus sem könnyíti meg a napjaimat. Végre itt lett volna 4 napsütéses napom, pihenés a szüleimmel a Tiszánál, napozás, grillezés, de nem. Kiscicám eleinte hajnalban kelt, aztán napközben sem nagyon akart aludni, majd az orra folyt megállás nélkül. De ez semmi. Tegnap este, mikor már készülődtem az ágyba, arra lettem figyelmes, hogy Rékus kruppos köhögő rohamot kapott. Gyorsan kikaptam az ágyból, ráterítettem egy pokrócot és az éjszaka közepén kiszaladtam vele a teraszra, a hűvös levegőre. Kicsit jobban lett, de egyértelmű volt, hogy itt gyógyszeres kezelésre lesz szükség. Nekem szerencsére az édesanyám is orvos, aki gyorsan elkocsikázott az első ügyeletes patikába, ahol az orvos igazolványa felmutatásával, recept nélkül megkaptuk a szükséges kúpot. Rékus a kúp hatására végig aludta az éjszakát és ma - hála Istennek - már egy kis biciklizés is belefért a programba két orrfújás között.
De azóta is sokszor eszembe jutott, hogy milyen bonyolult rendszerben is élünk. Ha az anyukám történetesen nem orvos, akkor fogalmam sincs, hogy távol az otthonunktól, munkaszüneti nap előtti éjszaka hogyan szereztünk volna gyógyszert. Ügyeletes orvost találni, oda elrángatni a gyereket, sorban állni, onnan a patikába menni és aztán haza… mindezt 18 hetes terhesen. Remélem, hogy nektek nem kellett ezt még sosem átélnetek, vagy igen? De egy tapasztalattal ismét gazdagabb lettem. Innentől kezdve egy tapodtat sem mozdulok a „csodakúp” nélkül.
Remélem, hogy ma éjszaka végre kialszom magam és a kis fütyisnek is nyugodt lehet az éjszakája!
Jó éjt mindenkinek! És kitartást anyukák, a gyerekek gyorsan meggyógyulnak! ;)
Vanda
