Apukák vs. pelenkák
A minap összefutottam egy régi ismerősömmel, akivel alaposan átdumáltuk a várandósság és az anyaság témakörét. Szóba került az is, hogy nálunk gyakran előfordul, hogy a férjem teszi tisztába Rékust, legyen szó kis- vagy nagydologról.
Ismerősöm teljesen elképedt és kérdezte, hogy mi a titkom, hogy a férjemet ilyen „piszkos munkára” is rá tudom venni. Én nem tudtam hová tenni a csodálkozását. Természetesen respektálom, hogy a férjem foglalkozik a közös gyerekünkkel, de másrészt ezt teljesen természetes dolognak tartom.
Nem gondolom, hogy egy nagyon liberális személy lennék, sőt család dolgában inkább konzervatív, de azért feltenném a kérdést: Ki és mikor véste kőbe azt a sokak által még mindig fennen hangoztatott szabályt, hogy a gyermeket kizárólag az anyukája, vagy a család valamely nő tagja teheti tisztába? Az apukája miért nem? Mi az, ami a pelenkázást, ne adj Isten a gyermekgondozást, olyan tevékenységgé avanzsálja, amely a férfiak számára tabu?
Nekem speciel semmi különöset nem kellett tennem azért, hogy a férjem kicserélje a gyerekünk kakis pelenkáját, azon túl, hogy esetleg megkértem rá. És tudom, hogy az én édesapám is kicserélte az én pelenkámat, mégpedig örömmel. És biztos vagyok abban, hogy sok millió férfi megteszi ezt a saját gyerekéért… mert félreértés ne essék, ezt nem az anyukák kedvére teszik a férfiak, hanem a saját és gyermekük kedvére.
Mellesleg kicsit bántónak is tartom azt, hogy ennyire oda kellene lennem attól, hogy a férjem kicseréli a kakis pelust. Őt piedesztálra állítjuk egy ilyen természetes dologért, én viszont szégyelljem magam, hogy „helyettem a férjem végzi el a dolgomat”?
Szerintem a pelenka kicserélése ugyanúgy a szülő-gyermek közötti kötődés kialakításának eszköze, mint a közös homokozás, rajzolás, kirakózás. És megkockáztatom, hogy sok apuka nemcsak a pelenkázás terhe alól vonja ki magát a fentebb jelzett „tradícióra” hivatkozva, hanem a most felsorolt tevékenységek alól is. És nagyon szomorú, ha ez így van… hiszen akkor miért vállalnak gyereket? Azért, mert – szintén - a hagyományok ezt várják el tőlük?
Ebben a témában nagyon messzire elmehetnénk… Az tuti, hogy én azon az állásponton vagyok: Van annak a gyereknek apukája is, aki ugyanúgy felelősséget vállalt érte a fogantatáskor, mint az édesanyja, és bocsi, de ez feladatokkal is jár. És akkor már végezzük örömmel, nem?
Szóval pelenkázás terén le a tradíciókkal!!! Apukák! Tegyétek tisztába gyerekeiteket! És meglátjátok, lehet büdös, és lehet levakarhatatlan, de valahogy mégsem gusztustalan… Ilyenkor is lehet mondókázni, énekelni és nagyokat nevetni, és a végén még büszkék is lehettek arra, hogy milyen jó szülők vagytok!
Kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is! Ti mit gondoltok az apai kötelezettségekről? Vajon mikor kezdődik az apai szerepvállalás és az miből áll?
Mennem kell, Rékus bekakilt….. :-)
Puszi!
Vanda
