Ma délután a nővéreméknél ebédeltünk. Nagy családi összeröffenés volt. Volt eszem-iszom, dínom-dánom grillezéssel, sütivel, fagyival és gyümölcs-költeményekkel.
Mindenki, itt értem a családban izgő-mozgó összes gyereket is, minden fogásból élvezettel és rendben evett, kivéve az én pici kislányomat, aki többszöri kérésre sem volt hajlandó mást fogyasztani, csak fagyit.
Én ettől nem estem kétségbe, mert úgy gondolom, hogy a gyerek, ha éhes, akkor kér enni. Legalábbis ez nálunk így működik. Természetesen, ha nem vendégségben vagyunk, hanem otthon, akkor van reggeli, ebéd, vacsora (kötelező jelleggel), és esetleg, ha látom, hogy nagyon enne közben valamit, akkor egy kis tízórai vagy uzsi. De más a helyzet, ha vendégségben vagyunk.
Szerintem az egy gyerek számára nem arról szól, mint nálunk felnőtteknél, hogy körbe üljük az asztalt és eszünk, amíg a szemünk előtt kaja van, hanem sokkal inkább a szórakozásról, szaladgálásról, más játékainak a megismeréséről.
Tudom, hogy sok ember szenved attól, hogy meg akar felelni a társadalom által ránk kényszerített elvárásoknak, vagyis, hogy a gyerek jól nevelt emberke módjára szépen egye végig a menüsort, egyenes háttal ülve a széken, a kést és villát helyesen használva, annak érdekében, hogy a szülő feszíthessen a vendéglátók előtt, hogy „látjátok milyen szuper anya vagyok, és milyen szuper gyerekem van”. De én ezt elhibázott dolognak tartom.
Persze nem azt állítom, hogy nem kell nevelni a gyereket, de nem gondolom, hogy állandó rendszabályozással kellene ezt elérni. És főként nem vendégségben. Szerintem ez akár szorongáshoz is vezethet. Úgy gondolom, hogy a példamutatás sokkal hatékonyabb módszer, mint a szavakkal történő nevelés. És kényelmesebb is… ;-)
Vegyük csak példának a mai ebédet. Rékus hintázott, én ettem. Rékus műanyag dínókkal játszott, én ittam. Rékus fel-alá rohangált a kertben, én dumcsiztam a felnőttekkel. :) Jó-jó-jó, nyugi…. ezt nem kell halálosan komolyan venni.
Nekem is vannak kétségeim, és én sem tudok hátradőlni és az asztalra feltett lábakkal nézni, amint a gyerekem elkanászodik. Ez főképp a „mit egyen a gyerek?” kérdéskör tekintetében van így.
Sajnos nekem is sokszor fejtörést okoz, hogy mit is főzzek. Na nem azért, mert nem vagyok kreatív és nem tudok újabbnál újabb fogásokat kitalálni, hanem azért mert hiába találok ki finom és egészséges ételeket, ha azt a gyermekem nem akarja még meg sem kóstolni. Kénytelen vagyok biztonsági játékosként az egészségtelennek titulált tésztaféléket, sült husi-krumpli kombót és persze a kihagyhatatlan tejbegrízt főzni, ha azt akarom, hogy legyen a kis pocakjában valami… és közben sírok, hogy „miért?”.
Az én kis cicám miért nem eszi meg a zöldséget? Miért nem eszi meg a gyümölcsöt? Miért nem eszi meg a főzeléket? stb… És most biztos sokan azt mondják, hogy azért nem, mert rosszul nevelted…. mert pici korában nem etetted helyesen… mert biztonsági játékos vagy és inkább választod a kényelmes utat, minthogy megharcolj a gyerekeddel az egészséges ételek fogyasztása érdekében.
Szóval mindezen olvasóknak üzenem, hogy Réka majdnem két éves koráig minden gyümölcsöt, zöldséget megevett. Imádta a főzeléket. És egyszer csak úgy döntött, hogy mostantól nem eszi meg. Én hosszú hónapokig küzdöttem - persze csak finoman, mert tényleg az a véleményem, hogy az erőltetéssel csak ártok - , hogy Réka megegyen mindent. Pl. úgy, hogy pálmafát készítettem banánból, kiwiből, vagy a vajas kenyérre arcot alkottam, aminek a szája kápia paprika, a szeme pedig uborka volt. De nem működött. Ő azt ette meg, amihez gusztusa volt.
Azt olvastam valahol, hogy a gyerekeknél teljesen természetes, hogy amit egy ideig imádtak, azt egyszer csak megutálják, és fordítva, de ez nem tart sokáig. Nálunk gyümölcs-zöldség terén ez már lassan egy éve tart. Meddig?
Mi nagyon sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk. Miki kezében is folyton banán-alma, répa-uborka és társai figyelnek. Réka mégis hárít. Van valakinek valami ötlete, hogy mit tegyek? De nem a „hú, de egészséges kajákat csinálok és a gyerekeim mind megeszik” blogokon már unásig ismételt frázisokkal, hanem valami újjal és hatékonnyal.
Olyan valaki írjon, aki ugyanebben a cipőben járt és megtalálta a megoldást a problémára. Mert nem akarom elhinni, hogy csak én szenvedek ettől, és a világ összes gyereke boldogan majszolja a sóskafőzeléket vagy épp gyümölcssalátát.
Szóval, kedves anyukák, kérlek, segítsetek!
Előre is sok köszi!
Puszi!
Vanda
