Sziasztok!
Tegnap, a 17 hetes kis pocaklakóm először megmozdult a hasamban. Már el is felejtettem, hogy milyen csodálatos érzés az, amikor először érzi meg az ember a benne növekvő pici életet.
Ez semmihez sem fogható! Olyan érzés, mintha egy kis delfin úszkálna benned, aki néha nekiütközi a medence falának. Mások a pillangó szárnyainak lágy érintéséhez szokták hasonlítani ezt, de szerintem ennél sokkal erősebb, intenzívebb érzésről van szó.
És ha már izgalom, akkor abból sosincs hiány. A hét végén megyek ultrahangra és akkor végre megtudom, hogy kisfiúnk vagy kislányunk fog születni. Annyira várom!!! Én személy szerint tűkön ülök! Végre már lesz valami értelme is az utóneveken gondolkozni, vagy épp vitázni a férjemmel.
Az ultrahangos vizsgálatot persze azért is várom már úgy, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy a picikém mekkorát fejlődött 12 hetes kora óta. Akkor az ülőmagassága (CRL) 6,51 cm volt, mostanra akár kétszer akkora is lehet. Bár nem tudom, miért csodálkozom annyira… ciki ide-oda most is kigombolt nadrágban ülök a gép előtt. Már akkora a pocakom, hogy minden ruhám szorít. Azt hiszem a következő programom egy kismamanadrág vásárlása lesz.
Előző terhességemből is okulva azonban mindenkinek azt javaslom, hogy ne költsön túl sokat kismamaruhák vásárlására. Azok általában nem olyan divatosak, vagy ha igen, akkor meg csillagászati áron árulják őket. Inkább vásárolj 1-2 számmal nagyobb felsőket, kardigánokat, amiket a terhesség végén odaajándékozhatsz a bővebb ruhákat kedvelő barátnőidnek, rokonaidnak, de jó szolgálatot tesznek még majd a szülés utáni első hónapokban is, amíg a plusz kilók le nem olvadnak.
Vanda
