Múlt héten szombaton hivatalosak voltunk a Babaszafari új üzletének (13. kerület, Váci út 95.) megnyitójára.
Bevallom, hogy én már a nyitást megelőzően bekukkanthattam a kulisszák mögé, és teljesen le voltam taglózva az üzlet méretétől, a bejárat impozáns mivoltától és azoktól az ötletektől, amikkel más babaüzletekben még nem találkoztam, így a babakocsi teszt pályától és nem utolsó sorban az igen csak praktikus szoptató és pelenkázó szobától.
Nagyon vicces volt látni, és meg is lepett nagyon, hogy pont az a bababútor került a kirakatban kiállításra, amit mi a pici fiúcskánknak választottunk ki. (Amit azóta mi meg is kaptunk, össze is raktunk, és ami. minden alkalommal a kisszobába lépve határtalan örömmel tölt el!) Egyszóval tudtam, hogy a szombati nyitó buli minden szempontból egy élmény lesz.
Aztán szombaton kissé borongós reggelre keltünk, kimentünk a kertbe és dideregve szaladtunk vissza a mindössze 17 ͦC-os „fagyból”. Kicsit kétségbe estünk, hogy most akkor mi is lesz a beígért sok kültéri programból – ugráló vár, dal felismerő játék, a színpadon táncbemutató, csúszda -, amiket Rékusnak előre beharangoztam. Azért csak felkerekedtünk és 10 órára pontban ott voltunk a nyitásra.
Az üzlet telis-tele volt új termékekkel, Rékát konkrétan alig bírtam leállítani. Mindent ki akart próbálni. Összegyűjtötte az összes plüss állatot, amiket előszeretettel ültetett be a kisebb méretű babakocsikba, hogy majd ő elviszi őket sétálni. Be akart feküdni minden kiságyba, kipróbálta a kisfoteleket, fel akart mászni az etetőszékekbe, én meg alig bírtam tartani a tempót vele.
Ekkor szólt az egyik kedves eladó, hogy a rossz időre tekintettel sajnos az emeletre kellett a programokat költöztetni, de fent a játszóházban babajátékokkal, édes és sós harapnivalóval, ásványvízzel és rostos italokkal várják a játszani és szórakozni vágyó vendégeket.
Odafent már sok gyerek pedálozott a kismotorokkal, mini-trambulin, kisbusz, gyurma, kifestő, logikai játékok, építőkocka várt bennünket, és Rékus szempillantás alatt elvegyült a gyerekek között és kb. 3 órán keresztül abba sem hagyta a játékot.
Csak akkor pihent meg egy picit, amikor az Erika C Dance School diákjai tartottak egy nagyon kedves bemutatót, illetve Magic Mike kápráztatott el bennünket „varázslói ismereteivel”. Ez utóbbit egyébként szerintem én jobban élveztem, mint a gyerekem. Max. fél méteres távolságból mutatott be olyan bűvészmutatványokat kártyával, kendővel, pénz érmével, amiktől teljesen elámultam. Alapvetően nem vagyok egy ámuldozós típus, de ez tényleg fantasztikus volt.
Rékus egyébként kapott egy cicás „tetoválást” is a karjára. Ilyen nyugisan azt hiszem még sohasem ült egy helyben, mint amikor a nagy mű készült. Azt hiszem ezt nekem is meg kellene tanulnom…
A játszóházban egyébként összetalálkoztam a megnyitó sztárvendégeivel is, Majkával, Hajnival (közismertebb nevén Dundikával) és a kisfiúkkal Mariánnal. Nagyon aranyosak és közvetlenek voltak, tök jól eldumáltunk a kisgyermekes szülők életéről, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, vagyis egyszerűen csak a kisgyerekes szülők között megszokott kötetlen csacsogást folytattunk.
Délután kettőkor, élményekkel gazdagon hazaindultunk, és csak otthon jöttem rá, hogy semmit nem vásároltam az üzletben, pedig vittem magammal a babakelengye listámat.
Sebaj, majd most hétvégén bepótolom az elmaradásomat, Rékus úgysem hagy békén, folyton a bababoltba akar menni…
