Sziasztok!
Kicsit lemaradtam a blog írással – bocsi - annyi minden történt velünk az elmúlt hetekben. Mindenről beszámolok szépen, lassan, csak győzzétek kivárni! ;-)
Először is varázslatos kirándulást tettünk a pocakomban. Bekukkantottunk a picikéhez, megnéztük, hogy hogy érzi magát és örömmel konstatáltuk, hogy a folyamatos rugdosás, taposás és boxolás nem annak a jele, hogy rosszul érezné bent magát. Mindezt a 4D ultrahang csodájának köszönhetjük.
Amikor először hallottam erről nem hittem, hogy ez ilyen mély benyomást fog tenni rám. Rékussal voltam várandós, amikor édesapám – aki nőgyógyász - ajánlotta ezt a lehetőséget. Hihetetlen élmény volt látni a pocakomban növő kicsi babát, ahogy ásít, pislog, grimaszokat vág. Egy óra hosszú videó-élmény a még meg sem született babáról. Már csak egy kérdés volt, hogy hasonlítani fog-e a videón látott picike a megszületett babához. És legnagyobb megdöbbenésemre pontosan ugyanolyan újszülött kisbabát foghattam a karjaimban, akit pár héttel korábban az ultrahangon láttam. Ez a 4D ultrahang segített elképzelnem, hogy ki is fog érkezni a családunkba és így még izgalmasabbá vált a babavárás.
Ezek után egyértelmű volt, hogy a pici fiúnkról is készül majd 4D ultrahangos felvétel. (Ami egyébként azért 4D, mert térben és időben élethű képet láthatunk mozizás közben.) Nagyon vicces volt, hogy amikor a szonográfus hölgy megkérdezte, hogy szerintünk kire hasonlít a baba, a férjemmel egyszerre vágtuk rá, hogy Rékusra… :-) Szerintetek?
Sajnos a Rékusról készült kép nem olyan éles, mivel folyamatosan a méhlepényem mögé bújt, ami megnehezítette a fotózkodást. Most már nem ilyen szégyenlős a kis tündérke. :-)
Lassan befejeződik az átalakítás nálunk és bárki megfordul nálunk, falazni, festeni, csempézni vagy vizet szerelni, azzal Rékus 5 percen belül a legnagyobb barátságban van. Folyamatosan lába alatt van és azt kérdezi, hogy „XY bácsi micsinyál?”. Egyszerűen nem lehet neki ellenállni…
Most, hogy készen van a kis pocaklakónk szobája – akinek a nevét még mindig nem sikerült kitalálnunk :-( – elkezdtem tervezgetni a berendezését.
Már meséltem, hogy az alapszín a kék lesz, mivel a férjem régi szőnyege a kiinduló pont. És rátaláltam egy gyönyörű kék-fehér kombinációjú, hajó mintás kiságyra és pelenkázó-komódra a Babaszafariban, amit már bent is látok a szobában lelki szemeimmel. És jó lenne valami fali dekoráció is, tapéta, bordűr, ilyesmi, ami feltehetné az „i”-re a pontot. Teljesen be vagyok sózva már…. jövő héten csak ezzel fogok foglalkozni. :-)
Következő írásomban beszámolok a horvátországi nyaralásunkról is, amiről épp csak, hogy hazaértünk.
Hamarosan jövök.
Addig is várom kérdéseiteket, történeteiteket!
Puszi!
Vanda
