Két héttel ezelőtt összeverődött a „kis” családunk (nagyszülők, sógornők és sógorok, valamint Rékus unokatesói) és megindultunk csapatostul az Adria felé.
Mi a férjemmel kitaláltuk, hogy éjszaka utazunk, így megússzuk a dugót, a melegben történő kocsikázást, és még a Rékus is végig fogja aludni az 500 km-es utat, ami igen csak megkönnyíti az utazást. Így hajnali fél háromkor neki is vágtunk az útnak. Az első két dolog rendelés szerint be is jött, de Réka, mintha 12 órát aludt volna éjszaka, egész úton csak csacsogott, mondókázott és folyamatosan programmal látott el bennünket. Az 500 km-es utat, ami végig autópálya volt, kb. 9 óra alatt tettük meg, mivel minden harmadik játszótéren meg kellett állnunk hintázni egy picit, vagy egyszerűen csak futkározni egy nagyot. Most utólag már csak mosolygok rajta, de akkor kialvatlanul, hulla fáradtan, nem az autópálya melletti benzinkutak látványára vágytam, hanem egy kis szundira a tengerparton.
Úgyhogy nem javasolhatok mást ezek után Nektek, minthogy inkább aludjátok ki magatokat és kipihenten szórakoztassátok a gyereket út közben. Készítsétek be az autóba a kedvenc játékai garmadát, könyveket, kirakókat, a CD-lejátszóba a „Gyerekdalok Összes”-t és hajrá! :-)
Egyébként még indulás előtt kicsit izgultunk, hogy milyen idő vár majd ránk, mert az időjósok esőt és hideget prognosztizáltak, így én a Rékának mindenféle ruhaneműt összepakoltam, épp csak a tundrabugyit nem. :-)
De kár volt 6 tonnányi ruhaneműt vinnünk, mivel egész héten 32-35 fok volt, szikrázó napsütés és lágy szellő fújdogált a parton. Egyszerűen tökéletes volt minden. És elég volt 3 ruha is… :S
Végül csak megérkeztünk Crikvenicaba és birtokba vehettük a kis apartmanunkat. Nagy lakomával és még nagyobb fürdőzéssel ünnepeltük meg a szerencsés megérkezést. Az igazat megvallva idén nem vittük túlzásba a kulturálódást, konkrétan minden napi programunkat a nagy étkezések és a tengerben való pancsolás tette ki. De így volt tökéletes. A szállásunk kb. 350 m-re volt a tengerparttól, így még délutáni sziesztára is volt lehetőségünk.
Mi egyébként úgy választottuk a célállomást, hogy a tengeren legyen sziklás-kavicsos part is a nagyobb gyerekek szórakozása végett, és legyen homokos part is, hogy Réka is élvezhesse a fürdőzést. Persze mi is szórakoztunk a kavicsos parton, és a kihaltabb részeken ment a kavics dobálás ezerrel. De azért a homokos part vitte el a pálmát!
Végre megtapasztalhattam – Rékus unokatesói révén - azt is, hogy milyen az, amikor az ember gyermekének van egy nagyobb tesója is, és örömmel konstatáltam, hogy ahol több a gyerek, több a játék, és a szülőnek pedig több a szabadideje. :-) Szóval még kb. másfél-két év és az én gyerkőceim is így fognak majd viháncolni együtt, amíg én megfőzöm a vasárnapi ebédet. El sem tudom mondani, hogy mennyire várom már!
Ugyan már egy hete hazajöttünk, és a szokásos mókuskerékbe való visszatérés már leszívott pár egységet az elemeimből, de ez az egy hét strandolás, hála a nagyszülőknek és a család többi tagjának is, hihetetlen kikapcsolódást és feltöltődést jelentett számomra. Én mindenkinek ajánlom, hogy ha eddig még nem tette, idén nyáron szánjon egy hetet a családjára akár bel-, akár külföldön, verbuváljon össze minél több gyereket és próbáljon meg kikapcsolódni, mert nemsoká itt az ősz!
Írjatok, kérdezzetek bátran akár a nyaralással, akár mással kapcsolatban!
Sok puszi!
Vanda
